- Akarsz táncolni? - kérdeztem a lánytól, egy kicsit félve. A legtöbb lány, aki ilyenkor itt van, az rajongó, és hát.. Általában először egy enyhébb szívrohammal szokták jutalmazni az ilyesféle megmozdulásainkat. Legnagyobb meglepődésemre azonban még a szeme se rebbent, ahogy megpördült, és a szemembe nézett. Hosszú, majdnem fekete haja a háta közepét súrolta, mogyoróbarna szemeit mélyen az enyéimbe fúrta, mintha a hátsó szándékot keresné a felkérésem mögött. Miután továbbra is kérdő tekintettel álltam,befejezte a lélekelemzést, tetőtől-talpig végigmért, és természetellenesen nyugodt hangon válaszolt
- Miért is ne? - kérdezte, leginkább magától, olyan stílusban, mintha legalább naponta kérnék fel táncolni híres bandatagok. Elfogadta a felé nyújtott kezemet, és a parkettre mentünk. Az aktuális szám nem volt egy lassúzós fajta, úgyhogy hülyén mozogni kezdtem az ütemre, erősen remélve, hogy a végén kisül belőle valami. Hát, a lány vette a lapot és szintén valami táncba kezdett.
-Egyébként hogy hívnak? - kérdeztem, próbálva túlüvölteni a hangosra váltó zenét. A válaszát elnyomta a zene, úgyhogy idegesen Tristannek kiáltottam- Vegyétek már halkabbra ezt a szart! - Mire ő egy hatalmasat bólintott, és a zene egy pár decibellel halkabb lett. - Bocs, megismételnéd? Sajnos nem hallottam - fordultam vissza hozzá
-Cecilia Harper. - elképesztő kecsességgel ejtette ki még a nevét is.
-Nagyon örülök, én Brad... - kezdtem, de belém fojtotta a szót
-Tudom, hogy ki vagy, felesleges bemutatkoznod. Természetesen ismerlek titeket, miután vagy egy hete teleplakátolták veletek a várost.
-Oh, hát értem. - Nem igazán tudtam erre mit mondani. A zene közben végre-valahára lassúra váltott, úgyhogy pillanatnyi hezitálás után a derekára helyeztem a kezem, és ritmust váltottam
-Hogyhogy itt vagy? Mármint van valami oka annak, hogy ma este is itt szórakozol? - próbáltam puhatolózni
-Ha arra akarsz kilyukadni, hogy miattatok vagyok-e itt, akkor elárulom, hogy nem. Nem vagyok a rajongód, ha ez érdekel. Ez a kedvenc szórakozóhelyem, és nem igazán érdekel, hogy kik tartózkodnak itt rajtam kívül. Én csak jól akarom érezni magam. - A lány két mondattal bealázott. Égő fejjel próbáltam menteni a menthetőt, vagyis megtartani az esetleges esélyemet a nem mellesleg gyönyörű lánynál.
-És ööö... Hol tanulsz? Mármint... Itt Sydneyben, melyik suliba jársz? Ezer éve nem láttam iskolaépületet belülről
-Ha most flörtölni próbálsz velem, elég gyengén csinálod. Azt hinné az ember, hogy ha valaki híres, legalább a lányok befűzése megy neki. De bocs, nem nagyon bukom a nagyképű pasikra. - És ismét. Ez a lány valami hihetetlen!
-Bocs, én nem úgy értettem... - szabadkoztam, de azt hiszem, az elkövetkezendő évmilliókra elástam magam nála. Totál megsemmisülve kullogtam vissza az asztalunkhoz, ahol a háromból egy haverom nézett rám, tekintetével magyarázatot követelve.
-Hát ez meg mi volt? - kérdezte James, a telefonját forgatva ujjai közt. Biztos a húga hívását várja.
-Az van, hogy lekértem az egyik csajt.
-Ja, azt láttuk. A hatásodra Connor elment vadászni, Tristan meg segít neki. De mi történt?
-Megtudtam a nevét, és egy egyszerű mondattal sikerült elintéznem, hogy egy beképzelt bunkónak tartson. Megkérdeztem, hogy miért jött ide bulizni, azt hittem, hogy ő is csak egy rajongó. Persze egyetlen laza mozdulattal elküldött a fenébe, mert mint kiderült, nem rajongó...
-Nemár! - röhögött ki kedvesen - Mekkora gyík vagy! Nem csodálom, hogy lerázott.
-De én nem úgy gondoltam!
-Ez van, haver, legközelebb kétszer is gondold meg, mielőtt mondasz valamit. Elég kemény csajnak tűnik. És mit tudtál meg róla?
-Cecilia Harpernek hívják. Kb. ennyit.
-Aham. Te figyelj már - ivott bele a poharába, mire kérdőn néztem rá - Nem arról a csajról beszélünk? - mutatott egy lányra, aki a táskájában rámolt.
-De, ő az! Miért?
-Csak mert asszem épp indulni készül, utána mehetnél. - meg sem vártam, hogy befejezze, máris elindultam, hogy utolérjem. Kitolta az ajtót, és kiment az utcára, én pedig utána loholtam. Odakint az éjszakában elindult a járdán, mire utolértem. Az elmúlt másfél órában másodszorra állt nekem háttal, és én másodszorra kocogtattam meg a vállát.
-Cecilia? - kérdeztem óvatosan, mire felsikoltott, egy erős ütést éreztem a fejemen, majd elsötétült a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése