Amikor kinyitottam a szemem, a járdán feküdtem, és 5 arc állt felettem. Miután kitisztult a kép, és sikerült beazonosítanom őket, megnyugodtam. Csak James, Tris, Con, a menedzser és Cecilia volt. A fejemet dörzsölgetve megpróbáltam visszaemlékezni, és felülni. Mindkettő sikerült.
-Te komolyan leütöttél?! - meredtem rá Ceciliára
-Te komolyan leütötted őt?! - nézett rá Tristan hitetlenkedve - Normális vagy? - erre a lány arca vörösre váltott, és magyarázkodni kezdett
-Le, igen! Nem tudtam, hogy ő az! Basszus, éjszaka van, egyedül voltam! Nem nagyon kell találgatni, milyen indokkal szoktak ilyenkor leszólítani lányokat, pláne nem a vállukat kocogtatni... Szerintem természetes, hogy megvédtem magam. Lehetett volna egy szatír is. - Erre a mondatra az összes többi fej felém fordult.
-Szerintem nem ártana neki egy orvos, agyrázkódása is lehet - elmélkedett Solo.
-Jól vagyok! - fogtam a fejemet
-Most komolyan, miért kellett ezt? - nézett rá mostmár James is. Bár Cecilia lehorgasztotta a fejét, láttam rajta, hogy felfújta magát. Erőt vettem magamon és én is beleszóltam a kitörni készülő vitába.
-Srácok, elég! Tényleg nem kellett volna megijesztenem, ne haragudj! Egyszerűbb lett volna, ha mondjuk kiabálok. Csak beszélni akartam volna veled.
-Oké, ezt már rendezzétek le egymást közt. Tényleg jól vagy, haver? - kérdezte Connor, majd miután bólintottam, elhúzott a többiekkel
-Figyelj, Cecilia... - kezdtem, mire a megszólított végre rám nézett - Tényleg ne haragudj, hogy csak így követtelek, de bocsánatot akartam kérni. Odabent nagyon elcsesztem mindent, azt hiszem, jól bemutatkoztam.. A buli végett itattak velem egy pár pohárral, de már oké vagyok, az ütés kiverte belőlem. Tényleg csak annyit akartam, hogy.... Esetleg megismételhetnénk ezt a bemutatkozást máskor.
-Oh, hát... - Láttam rajta, hogy zavarban van. - Megértettem, oké. Szívesen találkoznék veled, de az a helyzet, hogy van barátom, szóval... - közölte egyszerűen, mire kihagyott egy ütemet a szívem. Ennyire nem éghetek be! - gondoltam, majd hirtelen ötlettől vezérelve reagáltam
-Ó, jaj, nem úgy értettem! Nem randizni akarok! Egyszerűen csak barátokat keresek. Mivel sokáig leszünk itt, rám férne valaki, aki segít nekem tájékozódni, és nem úgy, mint egy idegenvezető. - hazudtam, remélve, hogy beveszi. Az arca rögtön téglavörösre váltott.
-Úristen, ez így de ciki! Bocs, én tényleg azt hittem, hogy...
-Nem, nem. Sok szabadidőm lesz, és a bandával ilyenkor mindig szívesen megnézzük a várost. Látnivalók, érdekességek, minden egyéb, amit a túravezetők nem tudnak. Például hogy hol van a legjobb kávés, melyikek a legjobb kajáldák, érted.. Amit csak egy helyi tudhat - soroltam neki, és vártam a reakcióját. Láttam az arcán a töprengést, és amíg hallgatott, volt időm őt újra szemügyre venni, diszkófények nélkül. Hosszú, sötétbarna, már-már fekete haja a hátára omlott, és remekül hangsúlyba helyezte a gyönyörű arcát. A ruhái abszolút passzoltak hozzá, kiemelték a karcsúságát. Időközben döntésre jutott, és egyezséget ajánlott
-Oké. - bólintott - Én megmutatom nektek a várost, meg mindent amit csak akartok. Viszont csak akkor, ha ráérek, ergo semmilyen programomat nem mondom le miattad.
-Nagyszerű - vigyorodtam el, aztán eszembe jutott valami - Hogy egyeztessünk majd? Időpontot illetően.
-Ööö. Megadom a mobilszámom, napközben el tudsz rajta érni. Éjszaka meg ne zaklass. Na, add ide a mobilod, beírom - A kezébe nyomtam a készüléket, majd széles mosoly keretében vettem vissza
- Nagyon köszönöm. És tényleg bocs, amiért megijesztettelek. Jó éjt, ha mész haza - intettem neki, mire visszaintett, és szó nélkül sarkon fordult. Nem köszönt el. Nem kért bocsánatot, amiért leütött. Én is megfordultam,majd visszamentem a buliba. Odabent úgy tűnt, a többiek megunták, mert rám vártak. Solo visszadobott minket a szállodába. Miután James nyomában beértem a közös szobánkba, bezártam az ajtót, és ruhástul-cipőstül ledőltem az ágyra. Szobatársam jó szokásához híven bezárkózott a fürdőbe, majd miután kijött (pizsamában, alvásra készen), kérdőn nézett rám
-Tuti, hogy jól vagy?
-Persze, csak szétrobban a fejem. - válaszoltam - Mármint nem csak attól, hogy leütöttek, hanem az elmúlt naptól.
-Mire gondolsz?
-Leszálltunk a gépről, hülye időzónaváltás, este elmentünk szórakozni.. Kinéztem magamnak egy jó csajt, elcsesztem nála mindent, de amikor utána mentem, leütött. Utána megbeszéltem vele mindent, és felkértem, hogy legyen az idegenvezetőnk.
-Mit csináltál?! - meredt rám
-Jól beégtem. Megkérdeztem, hogy akar-e velem találkozni, hogy megismételjük a bemutatkozást, mire közölte, hogy egyébként van barátja. Hirtelen felindulásból erre letagadtam, hogy azelőtt randira akartam hívni, és azt hazudtam, hogy csak egy barátot keresek, aki bejárja velünk a várost, mert itt lakik. Beleegyezett, aztán megadta a számát.
-A mobilszámát? - csodálkozott James
-Mi mást? - az agyam kezdett eltompulni
-Bradley Simpson, te egy hatalmas idióta vagy - röhögött ki kedvesen - Azt mondta, hogy van barátja, nem?
-Lesz ez még így se... Hagyjál aludni.
-Nem kéne előbb zuhanyoznod? A földön fetrengtél. - röhögött tovább
-Szarok rá. Jó éjt, James - csak intett nekem, majd a telefonját kezdte el nyomkodni. Megszereztem Cecilia számát. Bármikor felhívhatom őt, és hülye ürügyekkel találkozóra hívhatom. Ó, édes mennyország, és hányszor fogom megtenni...
Kérlek mihamarabb folytasd! Engem nagyon felcsigáztál vele! :)
VálaszTörlésNagyon orulok ha tetszik, a heten felrakom a folytatast:)
TörlésEddig nagyon tetszik! Kedvenc részem: "Bármikor felhívhatom őt, és hülye ürügyekkel találkozóra hívhatom. Ó, édes mennyország, és hányszor fogom megtenni..." :D.
VálaszTörlés