04. Jack, when we were younger we were inseparable

Eljött ez a nap is. Amikor két napja az ominózus "leütött, de túléltem" eset után, és tulajdonképpen a megismerkedésünk után alig két órával beszerveztem vele egy rakat fix programot, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ott lesz a barátja is. Szívem szerint már tegnap találkoztam volna vele, hátha sikerül egy kicsit kettesben maradnunk, de amikor közöltem az esetleges programot a fiúkkal, negatív reakciókat kaptam. Con elküldött a francba, mondván szívesen bulizik, de "nem lesz gyertyatartó a randizgatásainkon", Tris közölte, hogy Cecilia egy közveszélyes őrült, és nem szívesen tartózkodna vele egy légtérben, csak ha nagyon muszáj, James pedig együttérzően  megveregette a vállam, majd emlékeztetett egy aprócska dologra. Igen, teljesen kiment a fejemből, hogy turnézni jöttünk Ausztráliba, öt nap múlva itt az első koncert, és talán próbálni kéne. Fiú létemhez képest szerintem bármelyik lány megirigyelhette volna a szerencsétlen, könyörgő arcomat, de a célomat elértem. Leboltoltam a srácokkal, hogy átlagosan háromnaponta tarthatunk egy kis városnézést, de cserébe minden nap tovább tartanak majd a próbák, és közölték, hogy ezért sokkal jövök majd nekik. Az utóbbira nem reagáltam, mivel valahonnan sejtem, hogy ez nem így lesz. Sydney egy gyönyörű város, amíg én Ceciliát próbálom jobban megismerni, simán ellesznek. A durvább próbák miatt egyáltalán nem bosszankodtam, hiszen szeretem csinálni, amit csinálok, és szerencsésnek tartom magam, hogy tizenkilenc éves létemre sikeresek vagyunk. Szeretem a koncerteket, a turnékat még inkább, tök jó érzés látni a sok rajongót. Aznap estére persze megváltozott a véleményem, tekintve, hogy kiénekeltem a belemet, és semmi hangom nem maradt. Mindenki azt hiszi, hogy erre van valami külön énekeseknek kifejlesztett csodacucc, pedig nincs. Az egyszerű tea csodákra képes :D. Tegnap este próba után beálltam a zuhany alá, majd miután kiáztattam magam kiszálltam, és eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Ceciliát a találkozó miatt. Amikor kiléptem a fürdőből azt hittem, hogy senki nincs a szobában, de végül megtaláltam Jameset. Jó barátom a fotelben ült összekuporodva, és mereven bámult egy pontot a padlón. Az első gondolatom az volt, hogy tuti, hogy megkattant. Aztán inkább megkérdeztem.

-Te mégis mi a szart csinálsz? - érdeklődtem derűsen

-Ne szórakozz velem, inkább csapd le! - meredt rám idegesen

-Mi a fasz? - értetlenkedtem, majd követtem a tekintetét a padlóra. A szőnyegen egy körülbelül 3 centis, fekete pók ácsorgott valami csodára várva. James pedig a megváltásra. Hát, a megváltás jött, a csoda már nem annyira, mert szegény kishavert egy laza mozdulattal tapostam el, majd kidobtam az erkélyajtón. - Most már megnyugodtál? - röhögtem ki "kedvesen".

-Kösz. A röhögést abbahagyhatod, tudod, hogy arachnofóbiám van.

-Ne már, megint beijedtél egy póktól? - sétált be az ajtón Tristan, Connorral a nyomában. Az utóbbi csak halkan röhögött, amíg a szobatársam felfújta magát.

-James, ugye tudod, hogy melyik kontinensen vagyunk? - kérdeztem tőle, beszállva a szívatásba

-Ausztráliában. Azért nem vagyok hülye - zavarodott össze a hirtelen váltástól

-És azt is tudod, hogy ez a kontinens a leggazdagabb a pókfajokban, valamint egyedszámban is kiemelkedő?

-Na menjetek már.... A városban nincsenek pókok. Ez egy város. Itt nem lehetnek pókok! - akadt ki

-Üdv Ausztráliában! - rikkantotta Con, majd ráugrott az ágyamra, és bekapcsolta a tévét. Én elmartam a mobilomat a dohányzóasztalról, és kinyitottam a teraszajtót.

-Hova mész?

-Felhívom Ceciliát. Csak így tudok vele egyeztetni a holnapi városnézést illetően - vontam meg a vállam

-Mekkora gyík vagy - röhögött ki Connor, majd visszafordult a tévé felé, és tovább nézett valami focimeccset. Kiléptem a kis erkélyre, majd kizártam magam, és tárcsáztam a számot. Már majdnem leraktam, amikor végre beleszólt egy lágy hang, amit szinte bárhol felismernék.

-Halló? Ki az? - kérdezte Cecilia. Hupsz. É elfelejtettem megadni neki a számomat.

-Ööö, szia, Cecilia! Brad vagyok! Asszem elfelejtettem megadni a számomat, de ezen el tudsz érni, ha akarsz.

-Egy, én miért keresnélek? Kettő, mit akarsz? - Hmmm. Vajon mindig ilyen bájos:?

-Mmm.. Bocs, ha zavarlak, de azt beszéltük meg, hogy felhívhatlak majd, ha szeretnénk egy kis délutánt a városban. Megbeszéltem a srácokkal, neked a holnap megfelelő lenne? - előre tartottam a válaszától, de azért reménykedtem.

-Jó, legyen. Melyik szállóban vagytok? Holnap kettőre odamegyek elétek - jelentette ki kis hezitálás után

-Tökéletes lesz, nagyon köszi! Tényleg nagyon-nagyon hálásak vagyunk!

-Holnap kettőkor. Szia - rakta le a telefont. Pár másodpercig még kérdőn néztem a kijelzőre, de aztán annyiban hagytam. Egy a lényeg: tényleg látom még! Odabent megosztottam az infókat a többiekkel, majd lerugdostam Connort az ágyamról. Nem vette magára, elterült a földön és folytatta a meccs bámulását. Nem kellett volna letennem a fejem, mivel csak másnap reggel keltem fel arra, hogy James az arcomat böködi.

-Bealudtál, lúzer! - röhögött. - Reggel van, mi kajásak vagyunk és nem fogunk rád várni. Vagy összekapod magad öt perc alatt, vagy így jártál - sétált odébb

-Megyek már.... - sóhajtottam, és magamra rángattam egy tiszta szettet. Reggeli után nem sok minden történt, ebédig Trisék szobájában ültünk, és ki-ki a maga dolgát csinálta. Con és James gyorsan beszerelték az X-boxot, és azon versenyeztek valami gagyi játékkal, Tris a rajongókkal beszélgetett Twitteren, én meg.. Én meg aktívan csináltam a semmit. Szerencsére ebéd előtt lenyomtunk egy gyors élő ustreamet, és végre elérkezett a kettő óra. Beszálltunk a liftbe, majd levonultunk a földszintre. A liftből kiszállva megláttam Ceciliát, amint egy számomra ismeretlen gyerek karjába kapaszkodott.

-Öreg, ezt megszívtad - közölte James. Ez elhozta a barátját is! De miért nem mondta? Basszus.....-gondoltam magamban, de amint kiléptünk az ajtón, mosolyt erőltettem az arcomra.

-Ó,sziasztok! - mosolygott Cecilia. Mindenki köszönt neki, majd elkezdte az ismerkedős részt - Jack, tudom, hogy híresek, de ők itt James, Connor, Tristan és Brad, banda- igaz,hogy elvileg ismer téged Brad, de szerintem kamuzik, hogy ebben is jobb legyen nálam- ő itt a barátom, Jack....

-....Williams, a kölyökkori legjobb haverom - fejeztem be a mondatát.