06. All i wanna be yeah, is somebody to you

-A rohadt életbe! A jó rohadt életbe! Hát én ezt nem hiszem el... - dobáltam magamat, hol az ágyon ülve, hol a szobában járkálva. Az egész napom egy hatalmas katasztrófa volt. Jön ez a Jack... Akiről kiderült, hogy az a Jack... Ki szórakozik velem?!

-Befejeznéd már? - James az ágyában feküdt, párnával a fején, és nem úgy tűnt, mint aki nagyon élvezi a dühöngésemet

-Nem. - közöltem vele egyszerűen, majd tovább folytattam a szenvedést. Kivettem a minibárból egy kis üveges whiskeyt, majd felnyitottam. Nem erőlködtem a poharakkal, úgy ahogy volt, üvegből beleittam. James az üveg koppanására lerántotta a fejéről a párnát, felült, és idegbeteg fejjel meredt rám.

-Figyelj, haver, most rohadtul elegem van belőled, mert fáradt vagyok, de még ezzel együtt is hajlandó vagyok rád figyelni. Egyszer kérdezem meg: pontosan mi bajod van? - kérdezte idegesen, mire még feljebb ment az agyamban a pumpa.

-Mi bajom van? Nem is tudom... Ez az egész rohadt turné egy szenvedés! Tudtam, hogy valamiért nem akarok Ausztráliába jönni, és már megint igazam volt! Idejövünk, az első este részegre isszuk magunkat, mint mindig, aztán sikerült totál idiótát csinálnom magamból! És miért? Mert megtetszett egy csaj, akiről semmit nem tudok a nevén kívül!

-Ez mondjuk nem a mi hibánk... - szólt közbe

-Leszarom. Soha nem akartam, hogy az idegenvezetőnk legyen! Nem akartam még ennél is nagyobb hülyét csinálni magamból. Így is baromi ciki volt, milyen lett volna, ha még bevallom, hogy tényleg be akartam fűzni? Amúgy mi az, hogy csak úgy elhozza a barátját a túrákra?! Ez nem valami randiszervezkedő program! És Jack, jézusom.... Ez a gyerek a legjobb haverom volt régen. Ez... Most meg megfenyegetett, hogy ha rámászok Ceciliára, betöri a fejem. Cecilia... Nekem elegem van! - fakadtam ki, és éreztem, ahogy kezdek lenyugodni. Tényleg jó volt kiadnom magamból. James csak ült az ágyán, maga elé nézve, aztán rám nézett.

-Hát, asszem jó nagy szarban vagy.

-Mondjál már valami kevésbé nyilvánvalót! - füstölögtem - Mi a francot csináljak?

-Fogalmam sincs, de ezt te fogod megoldani. Azt tudom, hogy holnap meg azután nem megyünk sehova, mert szombaton itt az első koncert, és sehol nem vagyunk még! - emelte fel a hangját, mire meglepődtem. Semmi kedvem nem volt most énekelgetni, de nem jegyeztem meg hangosan. Inkább hátradobtam magam az ágyon, és lerúgtam magamról a cipőt. James úgy tűnt, megoldottnak tekintette az ügyet, mert ő is visszafeküdt az ágyába.

-Na, és van terved amúgy, hogy mit fogsz csinálni? - kérdezte utoljára

-Nincs. Azt tudom, hogy nem megyek haza innen anélkül, hogy meg nem szereztem Ceciliát. Most már csak azért is.

-Te tudod, öregem... - fordult a fal felé, és bealudt. Én még órákig fetrengtem az ágyamban, aztán arra keltem, hogy csörög a mobilom. Kómás fejjel néztem a képernyőre, aztán felhúzott szemöldökkel fogadtam a hívást.

-Drága, kedves Bradley... Reméljük kialudtad már magad, de ha nem, az se érdekel, el kéne már kezdeni a próbát, úgyhogy legyél szíves, húzd le a beledet a próbaterembe, lehetőleg 2 percen belül! - Tris volt az, majd rögtön ki is nyomta a telefont. Ránéztem az órára. 10:49. Sietősen magamra rángattam egy fekete pólót, aztán rohantam is. Kissé kifulladva estem be a terem ajtaján, odabent a srácok már a helyükön ültek.

-Mi van, Csipkerózsika, véget ért az álom? - röhögött Connor a gitárját hangolva

-Vicces vagy. Mindjárt be is csukom az ablakot, ki ne menjen ez a jó poén. - vágtam vissza, majd az ablakhoz léptem, hogy "becsukjam". A szememet forgatva leültem az egyetlen üres székre, majd körbenéztem.

-Amúgy miért nem a helyszínen próbálunk?

-Ott is fogunk, közvetlen ebéd után. Egészen estig. Holnap ugyanígy - vázolta a helyzetet Tris a dobok mögül, mire megvontam a vállam. Talán jó is lesz ez a sok próba, nem lesz időm gondolkodni.

-Jó, akár kezdhetjük is. Brad, a nyitószám a Last night lesz, indulhat - szólt James, majd pengetni kezdett. Amint felcsendültek az első akkordok, Tris is becsatlakozott, én pedig elengedtem magam és énekelni kezdtem.

-Wake up in the morning with the sunlight in my eyes, no, my head don't feel so bright, what the hell happened last night? - énekeltem, aztán leesett, hogy a refrénnel kezdtem. Jó énekeshez híven nem rendültem meg, rögtön folytattam a dal elejével, így nem kellett megállnunk. Még pár szám eléneklése után szünetet kértem, és feltettem a kérdést, ami egy ideje már foglalkoztatott

-Srácok, nem kéne új dalokat írnunk? Tudom, hogy most jött ki egy lemez, de Solo szerint hónapokon belül el kezdjük a 2. album felvételét, és nem nagyon vannak dalaink...

-Hát, Brad, adott a feladat - vont vállat Con - mindenki rááll a témára, aztán csak sikerül összehoznunk őket. Move my way, James, te jössz! - intett, és folytattuk a próbát. Komolyan beszéltek, amikor azt mondták, hajtani fogunk. Mire végeztünk, tényleg éhes voltam. Szerencsére a szálloda étterme egy külön elkerített részen kajával várt minket, úgyhogy amint megláttuk a tányérokat, egyszerre rohantuk le őket. Rohadt éhes voltam, valószínűleg a többiek is, de nem szóltak egy szót se. Ebéd után még volt vagy fél óra pihenőnk, aztán átvittek minket a stadionba. Amint megláttam a színpadot, egy kicsit úgy éreztem, hazatértem, tekintve, hogy az utóbbi hónapokban több koncerttermet láttam, mint a saját otthonomat. A tér itt is hatalmas volt, és valahogy boldogsággal öntött el a tudat, hogy pár napon belül ez tele lesz emberekkel. Rajongókkal, akik miattunk jöttek el ide.

-Kibámészkodtad magad? - kiáltott rám James a színpad túloldaláról, mire felkaptam a fejem, és bólintottam egyet.

-Hát persze. Kezdhetjük! - sétáltam oda hozzájuk, majd beálltunk a hangszerek mögé középen, és elkezdtük. Két szám között valami mozgásra lettem figyelmes, majd kinyílt az ajtó, és besétált rajta egy alak. Cecilia...

-Ez meg mit keres itt? - túrtam bele idegesen a hajamba, mire a többiek is leálltak a zenéléssel.

-Honnan tudjam? - nézett rám James.

-Sziasztok! - ült le az első sorba az említett személy

-Öhm, mára is megbeszéltünk valami programot? - kérdezte James, majd csúnyán nézett rám. Pedig én most tényleg nem kavartam semmit.

-Nem volt jobb dolgom, úgyhogy a menedzseretektől kiderítettem, hogy hol próbáltok és eljöttem. A vezetésért cserébe csak jár már egy ingyen koncert, nem? - villantott egy mosolyt, ami szokatlan volt - Remélem, nem zavarok.

-Nem, dehogy, maradj csak - vigyorogtam kínomban. A hátam közepére nem kívántam most ezt a lányt, hát mit keres itt? Nagy levegőt vettem, és hátrafordultam.

- Lovestruck - segített ki Connor, majd megpengette a basszgitárját. Vállat vontam, majd visszafordultam, és becsatlakoztam a dalba. Minden rendben volt, egészen a refrénig. Amikor is Ceciliára tévedt a pillantásom, aki viszonozva azt, mélyen a szemembe nézett. Teljesen megzavarodtam, úgyhogy jól elcsesztem az egészet, már ami a dalt illeti.

-Ez nem igaz! Kezdjük újra, bocs, fáradt vagyok - hazudtam, majd gitározni kezdtem. Kb. egy órával később összenéztem a többiekkel, és csupán a pillantások erejével megállapítottuk, hogy mára most volt elég. Fáradtan lerogytam a színpad szélére, és próbáltam a régi formámat hozni. James nem zavartatta magát, szétterült a földön, Connor az egyik székre ült le, Tristan meg vizet locsolt magára.

-Na, hogy tetszett? - mosolyogtam Ceciliára

-Egész tűrhető volt... - mosoly bujkált a hangjában

-Mit csinálsz ma este? - kérdeztem tőle, újabb reményeket táplálva

-Bocs, Jackkel leszek. Moziba megyünk - ejtett újra, én meg lassan úgy éreztem, soha többet nem szólalok meg.

-Oké, értem. Holnapután lesz egy főpróba, van kedved eljönni majd? Nem lesznek emberek, viszont majdnem a teljes koncertet látni fogod. Na? - kérdeztem ismét, mire gondolkozni kezdett

-Legyen. Egyedül jövök - tette hozzá, mintha olvasna a gondolataimban - Talán majd egyeztetünk egy újabb városnézést, ha akarjátok. Holnapután jövök, Bradley Simpson - intett, majd kisétált az ajtón.