07. Still a little mysterious, why she taking me serious?

-Hát ez meg mi volt?! - tért magához a csodálkozásból Tris, majd a többiekkel együtt rám meredt. Mintha én tudnám, hát kösz.

-Nekem tudnom kéne? - néztem fel, elszakítva a tekintetemet a cipőmtől, amit addig kitartóan bámultam

-Vesszek meg, ha ez Cecilia volt! - James meglepett hangja betöltötte a teret, mire én bólintottam egyet

-Engem ez a lány kiborít! Most miért volt normális, sőt, kedves, ha máskor nem az?! - ez már Connor volt

-Még jó, hogy csak téged borít ki... - morogtam, majd megfordultam, és a színpadlejáró felé vettem az irányt - Menjünk haza! Meghalok, ha egy percnél is tovább kell itt álldogálnom.

A szállodába érve a terveim szerint be is dőltem az ágyba, hogy végre kialudjam magam, de persze - mint mostanában semmi - nem sikerült. Amíg a szoba másik feléből jövő horkolást hallgattam, egyre csak az újabban kedvenc témámmá vált Cecilián gondolkoztam. Jamesnek igaza volt, ez a mai lány, aki bejött a próbára, mintha nem is ő lett volna. Kedves volt, nevetett... Nem volt bunkó és távolságtartó.. Ha nem tudnám, hogy nem így van, biztos azt gondolnám, hogy az egész színdarabot csak Jack miatt játssza, és igazából olyan aranyos, mint most volt... Persze ez hülyeség. Az első este is olyan volt, mint eddig általában, pedig ott se volt a barátja. Na igen, ez a másik téma, amin nagyon fel tudom dühíteni magam. Most tényleg, Jack?! Az érzelmi hullám miatt előjött a dacos énem, és akkor határoztam el, hogy ha kell, megveretem magam, de én nem hagyom őt nyerni. Nem adom meg neki azt az örömöt, és nem érdekel, hogy régen mekkora nagy barátok voltunk És a holnaputáni próba... Most tényleg el fog jönni? Vagy ez is csak egy szívatás, hogy kicsesszen velem? Tényleg egyedül jön?

A nagy gondolkozásba aztán belealudtam, és másnap persze megint elkéstem. A próbákon kívül semmi nem történt, amit őszintén nem is bántam. Épp eleget idegeskedtem a mai főpróba miatt, nem hiányzott még mellé egyéb meglepetés. Végre egyszer viszont azt állíthatom, hogy kialudtam magam. Na nem azért, mert a problémáim megoldásra találtak, csupán annyira meghajtottak minket, hogy erőm sem volt a gondolataimba merülni. Ami szintén nem nagy baj, mert rájöttem, hogy baromi gázul viselkedtem az elmúlt napokban, és olyan dolgokon problémáztam lányos módon, amiket máskor le se szarok. Amikor ezt elmondtam a srácoknak, kiröhögtek, aztán vadul bólogatni kezdtek. Hát kösz, de megérdemeltem. Ma végre úgy éreztem, a körülményekhez képest minden rendben van körülöttem, ezért "ünnepelni akartam". Miután lebeszéltem Solóval, hogy két nap hajtás után megérdemlünk egy kis nyugalmat, elmentünk a városba. Mivel nem sok helyet láttunk eddig, viszont Ceciliát semmiképpen nem akartam felhívni, ezért leültünk egy útba eső kávézóban, és élveztük, hogy senki nem zaklat minket. Sajnos alig volt pár óra szabadidőnk, de egy gyors regenerálódásra tökéletes volt. A bevitt koffeinmennyiségtől újra embernek éreztem magam, szóval elindultunk visszafele. Tudomásom szerint a főpróbán lesznek rajongók, de nem túl sokan, szóval előre készülnöm kellett a közös fotózkodásra. A szállodába visszaérve gyorsan letusoltam, átöltöztem, és miután tökéletesen úgy festettem, ahogy mindenki ismer, visszadőltem az ágyra, és vártam a többieket. Általában az első koncertek előtt és után döbbenek rá, hogy turnézni bizony kemény dolog. Fárasztó, hosszú, kemény, sokszor a pokolba kívánom. De szerintem megéri. Megéri, mert imádom látni a tömeget a színpad előtt, imádom hallani ahogy örülnek nekünk és énekelnek velünk, megélni, hogy elsírják magukat egy közös fotó miatt, és átélni, hogy ugyanúgy szeretik amit csinálunk, mint mi magunk. Biztos nyálasan hangzik, pedig én így gondolom. Szeretem ezt csinálni, annak ellenére, hogy sokan elítélnek érte. A legtöbb ember beképzeltnek tartja a zenészeket, holott ez csak egy álarc, mert magabiztosságot kell mutatnunk a tömeg felé. Mi is ugyanúgy lehetünk szomorúak, letörtek, depressziósak, vagy bármik. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint azok, akik más karriert építgetnek, csak nekünk épp ez a fontos. Nem a könyvelés, nem a jogászkodás, nem a festészet, hanem a zene. És ezen ha tehetném, se változtatnék.

-Brad, készen vagy? - kiáltott be Tristan az ajtón, mire felkaptam a fejem.

-Hogyne, mehetünk - álltam fel, majd kisétáltam az ajtón. James már odakint állt velük, úgy tűnik, tényleg el voltam bambulva. Miután lelifteztünk a hallba, Solo betessékelt minket a kocsiba, és stadionnál pedig átadott minket az őröknek. Egy-két rajongó már ott állt a főbejárat előtt, és mivel se Tris, se James nem túl alacsony ember, persze hogy feltűntünk nekik. A szokásos sikoltozás és képkészítés után elengedtek minket, mi meg bementünk, felmentünk a színpad előterébe, a függönyök mögé, és az arra kihelyezett kanapékon ülve vártunk. A kezdés előtt vagy öt perccel kiléptem a függöny takarásából, és körülnéztem. Vagy 50-60 fiatal lány (és egy-két fiú) ácsorgott a színpadhoz közel, és innentől kezdve minden jött, ahogy szokott. Beálltunk a hangszerek mögé, majd a mikrofonomba beszélve a tömeghez fordultam:

-Na, mit szóltok? Elkezdhetjük? - az egyöntetű választ követve pillantottam meg Ceciliát. Az első sorban állt, egyedül volt, és mosolygott. Igazat mondott. Eljött, és nem is hozta a koloncot. Sóhajtottam egyet, majd hátrafordulva intettem a többieknek. A tekintetemet visszahelyeztem a nézőtérre, és énekelni kezdtem.

Másfél órával később, a főpróba végén megkaptuk a tapsot, aztán jött, aminek jönnie kellett. Mind a négyen leültünk a színpad szélére, és hagytuk, hogy lerohanjanak minket. Azt se tudtam, hol áll a fejem, az egyik kezemmel szignóztam a kezembe nyomott dolgokat, a másikkal az éppen mellettem ülő lányt karoltam át, megvártam, amíg elkészült a fénykép, aztán csináltam tovább és tovább.. Szerencsére 50 ember az nem sok, elég hamar lerendeztük, és miután kivonultak a teremből, körbenéztem. Cecilia még ott volt. Türelmesen várt, arcán egy új, édeskés és bujkáló mosollyal, amit eddig még nem láttam, de abban egészen biztos vagyok, hogy nagyon tetszik..

-Te még itt vagy? - kérdeztem értelmesen, aztán elröhögtem magam

-Még véletlen se. Ez csak az asztráltestem - meredt rám, majd elmosolyodott

-Na, gyere ide mellénk! Te is kapsz egy képet, ha már kivártad a sorod - váltottam rögtön stílust, és felhúztam a színpadra. Az időközben érkezett biztonsági őrt kértem meg a feladatra, majd miután kattintott párat, visszavettem tőle a készüléket

-Ez igazán megtisztelő volt - nézett rám gúnyosan, de a hangjából kihallatszott, hogy jót szórakozik

-Még szép hogy. Van képed a híres bandával, akiért több tízezrek rajonganak? Ráadásul mind a négyünkkel egyszerre? Becsüld meg, nem lesz ilyen még egyszer - kacsintottam rá

-Feltétlenül. Majd bekereteztetem ezt a remek fotót, és kiteszem az ágyam fölé. De most én is megyek. "Kirajongtam magam" - tette idézőjelbe az utolsó mondatát az ujjaival a levegőbe rajzolva - Apropó. Holnap nincs semmi programotok, illetve, most már van. Úgy készüljetek, hogy vizes lesz - sétált ki az ajtón. Nem volt kedvem gondolkozni, azt hiszem, hogy csak egyre jobban összezavar. Mióta kedves? Mióta vicces? Mióta ilyen nem ceciliás? Jó szokásunkhoz híven a visszaút azzal telt, hogy a rajongókkal készült fotókat töltögettük fel Instagramra. Amikor a Ceciliával készült képhez értem, úgy döntöttem, azt is felrakom, majd rányomtam a szöveg hozzáadása gombra

"A legkedvencebb rajongókkal <3" -írtam a kép alá, és elmentettem. Egy frissítés alatt érkezett vagy negyven szív a képre, meg egy tucat hozzászólás, amiben a "titokzatos lány" kilétéről érdeklődtek. Gondoltam, nem lövöm le a poént, ezért elraktam a mobilomat, és vártam, hogy leparkoljunk a szokott helyen. Amint kiszálltam a kocsiból, hátrahőköltem, és legszívesebben azonnal ültem is volna vissza. A hotel előtt Jack várakozott, és elég könnyen ki lehet találni, hogy kire...

-Menjetek be, majd mindjárt megyen én is - sziszegtem Connornak a fogaim között, majd mosolyt erőltetve magamra, odasétáltam régi jó barátomhoz

-Hello, Jack! Hogy vagy? - reméltem, hogy nem azért van itt. Még tuti nem látta. Nem láthatta. Nos, nem reméltem eléggé.

-Jól, kösz. De tudod, mitől lennék még jobban? Ha mondjuk nem a csajom képével lenne tele az Instagram, ahol mindenki azt találgatja, hogy ki ez a lány, és mit akar tőletek! Azt hittem, világos voltam. Szállj le róla, Simpson, mert nem érdekel, ki vagy te, és ki lett belőled. Látom, hogy mit akarsz, és nem fogom neked hagyni. Nem tudom, feltűnt-e már, de ha nem, most szerényen közölném veled, hogy Cecilia az én csajom, és nem a tiéd. Ezen pedig nem nagyon tudsz változtatni.

-Egyelőre - csúszott ki a számon, mire rángatózni kezdett egy ér a homlokán

-Hidd el, jobb, ha felfogod. Jelenleg én vagyok a barátja. És addig bizony az van, hogy ahol ő, ott én is - fordított hátat, majd fogott egy taxit. Még néztem, ahogy eltávolodik, majd felmentem, és becsaptam magam mögött a szobaajtót. Jack az előbb úgy beszélt Ceciliáról, mint valami tárgyról. Egy opció van, mégpedig az, hogy ki kell iktatni ezt a srácot.